A NÉMAFILMES

Bevallom, amikor először hallottam erről a filmről kissé szkeptikus voltam. Filmet készíteni a némafilmkorszakról? Ennek csak akkor van igazán értelme, ha némafilm formájában forgatják le. De lehetséges ez manapság?
Nos, mint bebizonyosodott, igen. Michel Hazanavicius megcsinálta. Filmje egy tiszteletteljes főhajtás a mozi nagyjai előtt. Mindezt egyetlen szó nélkül.
Az amerikai Martin Scorsese a Hugóval a korai mozi francia óriása, Mélies előtt tiszteleg; a francia Hazanavicius pedig az amerikai nagyok, mint Billy Wilder és Dougas Fairbanks előtt hajt fejet.
A film főhőse George Valentin, akit az eddig többbnyire csak James Bond paródiákból (OSS 117-filmek) és az Un gars, un fille című szkeccs-sorozatból ismert Jean Dujardin alakít. George a némafilmek legnagyobb sztárja. Aranyéletet él Hollywoodban, azonban a hangosfilmek térhódításával megjelennek a fekete felhők, amikről George nem hajlandó tudomást venni. Ezzel egyenest a vesztébe rohan. Amíg az ő pályája zuhanórepülésben van, egy ifjú hölgy, az ő legnagyobb rajongója, Peppy Miller a hangosfilmek sztárja lesz.
George összezuhan, minden egyre zavarosabbá válik számára, utolsó kísérlete a némafilm életben tartására csúfos kudarcot vall, majd az élete is veszélybe kerül. Peppy veszi gondozásába és csak az menti meg őt, ha megtanulja elfogadni a segítségét.
A szereplőválasztás tökéletesen sikerült, Jean Dujardin és Bérénice Béjo, valamint a kisebb szerepekben Missi Pyle, Pénelope Ann Miller és John Goodman is mind karakteres, beszédes arcú színészek, mindezek mellett pedig ott van egy igazán tehetséges kutyus is.
Öt egytől-egyig megérdemelt Oscar és számos egyéb díj bizonyítja, hogy Michel Hazanavicius lehetetlennek tűnő vállalkozása sikerrel járt.
Csodálatos moziélményben, sőt megkockáztatom még azt is, hogy igazi katarzisélményben lehet részünk, ha jegyet váltuk rá!

Megérdemli, hogy 100%-ot adjak rá!