1408

Egy b*szottul gonosz szoba

...avagy ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel. Dante szállóigévé vállt sorai, a Pokol kapujának felirata jelen filmünkre is éppúgy érvényes, ám ezúttal egy jó pár száz évvel fiatalabb szerző műve elevenedik meg előttünk. Nevezetesen a horror nagymesterének is kikiáltott Stephen King egy újabb művének mozis adaptációja az 1408. Ez még önmagában nem jelent semmmit, hisz készültek már észveszejtően zseniális (Carrie, A remény rabjai) és bűn rossz feldolgozások is műveiből. De ez még betudható a mennyiség-minőség elvének is akár. Az 1408 egy kimondottan jól sikerült feldolgozás lett. Nem túl véres, nem túl idegesítően hatásvadász, mégis kellőképpen bekúszik az ember bőre alá, hogy minden porcikádban megremegj.
A balhét leginkább John Cusack hivatott elvinni a filmben, lévén ő a főszereplő, és jószerivel az egyetlen is, és ismét megállja a helyét. Nekem valamiért a Mondhatsz akármit béli alakítása jutott eszembe a film kapcsán, nem is tudom miért, de tény, hogy szerintem az volt a legjobb, és itt sem rosszabb.
A film története, amúgy, akárcsak a helyszíne igen egyszerű. Mike Enslin az író kísértetjárta hotelszobák legendájának lerombolásával keresi a kenyerét, könyvet is írt róla. A titok, amiért nem hatnak rá a szellemek, annyi, hogy nem hisz bennük. Ezért mindenféle aggodalom nélkül lép be a new york-i Dolphin Hotel 1408-as számú szobájába, hogy aztán az megváltoztassa minden korábbi elképzelését. Mert hiába nem hisz a szellemekben, az 1408 a Pokol ahonnan nincs kiút. Mert ahogy azt már a Csodás Álmok Jönnek című film óta tudjuk, az igazi Pokol az elrontott élet, ahol a saját démonainkkal kell megküzdenünk. Ezek elől pedig nincs menekvés.
 
Ez bizony 95%