A LÁNC

Délen kicsit minden más.

Már majdnem lemondtam Samuel L. Jacksonról, mire idén két olyan filmmel is előrukkolt, ami miatt emelem a kalapom. Az egyik az 1408, melyben inkább csak mellékszereplő, a másik pedig A lánc, avagy a Black Snake Moan. Főképp ez utóbbi miatt érdemel elismerést, mert alakítása a film egyik legerősebb pontja. Hacsak nem számítom a láncot (ha-ha-ha). Lazarus, a lecsúszott blues-zenész szerepében végre bebizonyítja, hogy nagyszerű színész, nem csak egy cool arc (Ponyvaregény, meg a többi). A másik nagy meglepetés Christina Ricci, ő legfőképp külső átváltozásával lepett meg. Ezúttal a külső átváltozást nem elrondításban kell érteni, hanem épp ellenkezőleg. Ricci a filmben - mit szépítsem - egy bombázót játszik. Alighanem még sohasem játszott hasonlót, inkább csak a helyes arc (Az álmosvölgy legendája) vagy épp ellenkezőleg, a rémisztő gyermek (Addams Family) szerepét játszotta. Aztán ott van még a filmben a rettentően unszimpatikus arcú, (sőt kimondottan ronda) Justin Timberlake is, de csak egy épp elviselhető szinten, egy mellékszerepben, Rae szerelmét, Ronnie-t játssza.
A film fő sztorija Jackson és Ricci viszonyáról szól. A város r*b*ncát, a nimfomán Rae-t Lazarus összeverve találj meg a háza közelében, az országúton. Valamiféle módon isteni jelnek tekinti, és úgy dönt, megváltoztatja, meggyógyítja a lányt. Egy lánccal a radiátorhoz köti, ami épp elég szabadságot nyújt neki a házon belül, de onnan ki nem mehet. És ahogy az már lenni szokott, Rae kezdeti gyűlölete után a kérlelhetetlen Lazarus sikerrel jár.

Szerintem 85%