CSILLAGPOR

Végre!

A fantasy filmek nagyrajongójaként egyik szemem sírt, a másik meg nevetett, az utóbbi időkben a mozikat ellepő fantasy-áradat kapcsán. Nevetett, mert hát oly jó, hogy sok ilyen film készül, és sírt, mert hát a többség olyan bődületesen gyatra. Nem is olyan rég megtörni látszott a jég, Guillermo Del Toro csodás filmje, A faun labirintusa csodásan sötét látványvilágával és még értelmes történettel is bírt. De számomra az igazni nagy áttörést mégiscsak a Csillagpor jelenti. Első blikkre egy egyszerű, romantikus tündérmese, de érdemes benézni a felszín alá, azaz beülni rá a moziba, mert igenis több ez annál. Vagy fogalmazzak inkább úgy, hogy tökéletesen eléri azt, amit akar. Humor, misztikum, romantika, cselszövés, és minden, ami egy igazi tündérmeséből nem hiányozhat, mindez olyan tökéletes módon, lenyűgözően stílusosan a vászonra festve, hogy csak ámulam, és bámultam.
Elmondhatjuk, Guy Ritchie producere, Matthew Vaughn rendezőként is megállja a helyét. Színészeit is hasonló jó érzékkel válogatta ki, a főszereplő Tristan szerepére a viszonylag ismeretlen Charlie Cox kitűnő választás volt, de ugyancsak kiváló  a vásznon Claire Danes, Michelle Pfeiffer és Robert de Niro is, aki Shakespeare kapitány szerepében mellesleg a film egyik legfőbb humorforrása.
Mindezekmellett pedig olyan ámulaba ejtően eredeti jeleneteket láthatunk, mint egy voodoo babával történő gyilkosság, kardpárbaj egy hullával, de azt is megtudhatjuk, hogyan videlkedik egy emberré varázsolt kecske.

Ezt látni kell!

Szerintem 100%