Harmadszorra!
Nagyon tetszett. Igaz, már szinte rémisztően hosszú, még a moziban is szünettel adják, de nem kell félni, nem tűnik annak. Számomra a szünet annál inkább, viszont addig elmeditáltam magamban arról, mi is történt odáig. Arra jutottam, hogy akár még a huszonegyedik század Csillagok háborúja is lehetne a Karib-tenger kalózaiból, hisz tökéletesen „alá” lehetne építeni egy újabb trilógiát arról, hogyan is vált Jack Sparrow azzá, aki lett végül is. A dolog azonban egyedül ott hibádzik, ami a trilógia legnagyobb baklövése is egyben. Túlságosan is elválasztották az első részt a második kettőtől. Ami addig rendben is van, hogy az első forgatásakor még nem tudhatták, milyen hatalmas siker is lesz ez, de azért nem kellett volna ennyire összebetonozni a második részt a harmadikkal, mert így mindkettő léket kapott. Önmagában egyik sem igazán értékelhető teljes filmként. A második egy bő két órás laza akció és humorparádé, ami nyitva hagyja az összes kérdést, mondván, majd a harmadikban ráérünk, és a harmadik, pedig végül meg is adja a válaszokat. Bár talán annál többet is, mint amennyire ténylegesen kíváncsiak is voltunk.
Így ha a szórakozás marad is, és ez főképp természetesen Johnny Depp-nek és az őt kiválóan szinkronizáló Király Attilának köszönhető, valahogy minden másban elcsúszik az arány. Hol pozitív, hol negatív irányba. Ami a negatívumokat illeti: túl-túl-túl sok Keira Knightley, ráadásul Elizabeth Swann egyre üresebb, egyre idegesítőbb. Nem több, mint egy ócska sablon és közhelyhalmaz, ami szerepének a három rész alatti hatványozódását tekintve több mint kínos, így legfeljebb az fogja tudni értékelni, aki sokkal inkább a kisasszony bájaira figyel. Viszont pozitív fejleményként értékelhető, hogy a másik anti-színész Orlando Bloom, huszadrangú romantikus híróból felküzdötte magát egy másodrangú Rómeó archetípusáig, valódi jellemfejldődést produkálva.
De hogy a film legerősebb szereplőiről is ejtsek néhány méltató szót, megemlíteném a kiváló Stellan Skarsgardot, azaz Will Davy Jones fogságában raboskodó apját, Jack még talán nála is imbolygóbb természetű bölcs öreg apját, Keith Richardsot, a CGI alól csak egyetlen apró jelenet erejéig kilátszó Bill Nighy-t, az óriásira növő Naomie Harrist, a keleti-tengerek urát Sao-Feng kapitányt, akit Chow Yun-Fat kelt életre és a lehengerlő orgánummal bíró Mihályi Győző magyarít, valamint személyes kedvencemet James Norrington kapitányt, azaz Jack Davenportot. A szívem tört össze a halálával.
Azt hiszen Johnny Depp, azaz Jack Sparrow kapitány nem szorul méltatásra (egyikük sem :-), viszont a kedvenc jelenetemet a filmből annál inkább szeretném megemlíteni. Azt a bizonyos az alvilágból való visszatérést. A hajó átfordulását. Lehet akármekkora vizuális effekt-orgia a filmben, küzdhetnek felőlem földön, vízen, árbócon, örvény szélén, az ilyen ötleteket én mindig is sokkal nagyobbra értékeltem.
Jöhet a következő! 85%
Write a comment