... avagy hatan összezárva egy kisbuszban!
Imádnivaló! A szívem szakad meg, ha Abigail Breslin, Alan Arkin nem kap Oscar-díjat... ami azt illeti a legjobb film díját is "simán" vihetné. Igazi kultfilm egy igazi, vérbeli road movie
kereteiben. Nem ez az első ilyen a filmtörténelemben, és bizonyosan nem is az utolsó, de ez - mint természetesen néhány másik is - felejthetetlen.
Nem utolsósorban a VOX kritikájának első mondatában megfogalmazott felszólításnak eleget téve ültem be a moziba - bár azt hiszem, anélkül is megnéztem volna. A lényeg az, hogy a legkevésbé sem
bántam meg. Szenzációsan jól sikerült John Dayton és Valerie Faris mozija. Most mondhatnám, hogy megint a színészek, de nem feltétlenül. Persze, kiválóak egytől egyik, de tehetik mindezt
nagyszerűen megírt karaktereket játsszva. Egyik nagy erénye a filmnek, szerintem, legalábbis számomra legfőképp az, hogy nem fél bizonyos sablonok alkalmazásától. Nagyon sok filmkészítő annyira
retteg ezektől, hogy a végén azt is elfelejtik, mitől lenne jó a filmjük... itt a sablont arra klasszikus esetre értem, hogy ha öregembert látunk, az meghal, ha némasági fogadalmat tett valaki,
akkor az illető biztosra vehetően meg fog szólalni. Azonban a forgatókönyvíró (Michael Arndt) roppant biztos kézzel bánik ezekkel a klisékkel is és ha ugyan kiszámíthatatlanná nem teszi őket,
mégis, egyáltalán nem zavaróan, hisz nagyon jól illeszkednek a történetbe.
Azért mégis méltatnám egy kicsit a színészeket, illetve a tündéri Abigail Breslint, azaz Olive-et, aki miatt a Little Miss Sunshine elnevezésű szépségversenyre igyekszik a család. A családfő Greg
Kinnear , számomra főképp a Jóbarátokból ismerős, mint Dr. Hobart vagy épp a Betty nővér szappanoperadoktora, nagyon jól áll neki ez a győzni mindenáron szerep, tipikus amerikai apuka...
legalábbis én így látom. Az anyuka Toni Collette, szintén kiváló, csakúgy mint Steve Carrel, a világ legnagyobb Proust-szakértője valamint Paul Dano, a kamaszfiú, aki megfogadtam, hogy addig nem
szól egy szót sem, amíg pilóta nem lesz belőle... és persze Alan Arkin, a drogfüggő és mocskoszájú nagypapa, aki legutóbb a Will és Grace című vígjátéksorozatban láttam (Martin Adler, azaz Grace
apjának szerepében). Itt is fenomenális, szóval tényleg, olyan igazságtalan a sors, hogy az Oscart valószínűleg egy évek óta visszakapaszkodni próbáló ripacskodó majom fogja kapni (önmaga
alakításáért).
Még egy gigantikus méltatás: a film végén, az Olive-show eszméletlenül jóra sikeredett. A nagypapi utolsó fricskája, ami olyan nagyon felháborítja az ún. "mintaszülőket"...
... gondolom aki jártasabb a témában, az a kislány jelmezéből előbb kitalálhatta, miféle produkciót is mutat majd be, nekem azonban nagy meglepetés volt. A Konyec után ebben az évben már
másodszor nevettem egy igazán jót a moziban!
Így, mint valamiféle stafétabotot, átadnám a VOX üzenetét, annak, aki esetleg nem olvasta volna: Mindenki nézze meg!
Szerintem: 100%
Write a comment