HÍD TERABITHIA FÖLDJÉRE

... avagy a fantáziának semmi sem szabhat határt!

Ismét köszönet a VOX mozimagazinnak, hogy megnézhettem a filmet premier előtt!

Amire egész gyerekkoromban vágytam. Onnan indul a történet. Adott a kissé különc srác, aki nagyon jól rajzol és mindenkinél gyorsabban fut. Aztán új lány érkezik az iskolába, aki még nála is gyorsabb. Ő is különc, összebarátkoznak. Ami engem illet, ezt az érzést, hogy melyen különcnek lenni, nagyon jól smerem. Csak épp az az pró momentum maradt ki az életemből, mikor érkezik egy másik különc és nem vagy többé magányos... Jess és Leslie barátságot kötnek és szinte magától értetődő természetességgel teremtik meg maguknak Terabithia mesebeli királyságát a bennük élő jó és gonosz lényekkel együtt, egészen más problámákkal, mint az úgynevezett valóságban. A királyságban, ahol Jess-t nem gyötri, hogy az apja kevésbé szereti és ahol Leslie nem egyke többé. Az álmok elég bátorságot adnak ahhoz is, hogy a két gyerek túllépjen a való világ problémáin is. Megleckéztetik a zsarnok nyolcadikos lányt, aki ráadásul egészen más okokból kifolyólag el is hagyja korábbi bandáját.
Mielőtt azonban minden túl széppé válna, megtörténik a tragédia. Egy reggel Jess-t múzeumba hívja az énektanárnő. Jess le van nyűgözve mindattól, amit ott lát, hisz először jár múzeumban... szinte vele együtt érezhető, hoy mennyire várja, hogy mindezt Terabithia vilábában is viszontláthassa, bár leht, hogy az csak én képzeltem hozzá... azonban, mikor hazamegy sokkoló hír várja: Leslie meghalt. Leszakadt a kötél. Jess úgy érzi, Terabithiának vége, a birodalomban semmi sem olyan, mint korábban volt. Engem a történet ezen fordulata kissé a My Girl című filmre emlékeztzetett, (bár azt a filmet nem szeretem, de Macaulay Culkin mondjuk ott is aranyos volt), csak épp annyi különbséggel, hogy itt a leányzó hal meg és a fiú el tovább... rádöbben, hogy a életben tartja Terabithiát, életben tarthatja Leslie-t is...
Hidat épít Terabithia felé, hogy soha többé senkivel ne történhesen tragédia, aki idejönne...
Egy kicsit  színészekről. Josh Hutherson aranyos és tényleg olyan, amilyen Jess-nek lennie kell. Leslie-t kedvencem a Charlie és a csokigyárból, Violet azaz Annasophia Robb játssza és ngyon jól, pontosan azt teszi gyerekként, amit a nagyok szoktak, bár közülük is csak nagyon kevesen: szívét-lelkét beleadja a karakterbe. Különös, de működik. Talán egyszer még színésznő lesz belőle. Jess húga, Maybell viszont ismét az őszinte és aranyos gyermek, ettől válik hitelessé és hihetővé.
Nagyon kedves film, és tényleg szívhez szóló. És ahogy annak lennie kell, ugyanúgy szól gyerekeknek, mint a felnőtteknek. Legalábbis én úgy érzem. Ismét egy film, arról, hogy ne felejtsünk ell álmodozni, hog mennyire fontos mindez. Mert az... én már csak tudom! ...

Szóval 85%.... mert olyan közel áll hozzám a téma és mert jó a film...