...azaz képpé varázsolni a szagokat!!!
Vééégre. Több, mint két és fél évet vártam arra, hogy láthassam a filmet. Körülbelül három éve tudtam meg, hogy szívem csücskét, a Parfümöt vászonra viszik. Először még Ridley Scott neve lebegett
a produkció felett, de végülis Tom Tykwer lett a befutó. Be kell valljam, A lé meg a Lola és a Harcos és hercegnő című filmjeit nem láttam, de a Heaven után beleszerettem a stílusába. Csodaszép
film és történet Krystof Kielowski (asszem így írják) tollából, a főszerepben Cate Blanchettel és Giovanni Ribisivel.
A Parfüm esetében, most, hogy láttam, már tudom, hogy igazam volt. Megérte várakozni. Gyönyörű lett. Csillagos hatos, mondhatni. Szóval ezentúl már nemcsak a "legjóképűbb rendezőként" és "a
Heaven rendezőjeként" tartom számon, hanem a Parfüm vászonra festőjeként is.
Ez eddig az egyetlen olyan megfilmesített regény, amit azelőtt olvastam, hogy mielőtt filmet készítettek belőle. Ami engem illet, az első néhány olvasat után, bizonyos vagyok benne, hogy ha engem
kérdez bárki a rendező személyéről, én Peter Greenaway-t ültettem volna a rendezői székbe, legfőképpen a könyv és A maconi gyermek zárójelenete közti hasonlóság miatt. Jean-Baptiste Grenouille-t
egy csapat idegen falja fel szeretetből, a gyermeket pedig a város lakói darabolják fel, hogy mindenkinek jusson egy darab a kis angyalból.
A szereplőválasztás is első osztájú. Alan Rickmanbe amióta először filmen megláttam, szerelmes vagyok. Elképzelhetetlennek tartom, hogy bárki is nála alkalmasabb lehetett volna Antoine Richis szerepére - és valóban: Rickman itt is zseniális, reakciója, mikor holtan találja egyetlen leányát szívettépően
őszinte. Dustin Hoffman is jobbik formáját hozza, végre újra az Oscar-díjas szerepeihez méltón. A Laure Richis-t (bár itt Laura, nem is igazán értem miért?) játszó Rachel Hurd-Wood-ban is minden
megvan, ami Laure eljátszásához kell: gyönyörű vörösre festett haj, nyílt tekintet, természetes báj, sőt igazi szépség.
A narrátor John Hurt szintén kiváló választás, mint ahogy az is, hogy szövegei szinte szó szerint idézik a regényt, különösen ami a regény tökéletes kezdetét és lezárását illeti.
A magam részéről, a regény fanatikus rajongójaként persze hiányoltam kisebb-nagyobb epizódokat a filmből, mint például Taillade-Espinasse-t vagy a hét barlangban töltött évet egy picit hosszabban bemutatva. (Bár egyesek szerint már így is elég hosszú lett a film... ) A könyvben Süsskind olyan fantasztikusan írja le, ahogy a barlangban visszahúzódik saját kis "bíborszalonjába" és mohón falja az eddig megismert csodásabbnál csodásabb illatokat, melyek közül a legcsodálatosabb a Rue de Marais-i lány illata volt. A filmidő kordában tartása végett maradhatott ki Terrier atya és Jeanne Boussie dajka is, ez utóbbi volt az első, aki felfedezte, hogy ezzel a gyerekkel valami nincs rendben, nincsen babaillata, nincsen semmilyen szaga. Ezeket soha nem rónám fel a filmnek, mert tényleg csodálatos. Azt operatőrt Frank Griebét külön dícséret illeti, ahogy a látvány és a jelmezek tervezőit is. És persze a zenét, melyhez maga Tom Tykwer is hozzájárult.
Remélem a film után már senki nem terjeszt olyan marhaságokat a történetről, hogy "a csávó lenyúzta a nők bőrét és abból készített parfümöt".
Akárhányszor így hallottam vissza a történetet, egyrészről kirázott a hideg ekkora hülyeség hallatán, másrészről meg elgondokodtam, hogy hol a francba olvasta az illető a sztorit... talán létezne egy "sztefenkinges' feldolgozása is???
Szóval az egyetlen komoly bajom a filmmel csak az, hogy fogalmam sincs, hogyan fogom kibírni azt a kábé fél évet, amíg megjelenik dévédén... :-))) De remélem addig készül hozzá audiókommentár, meg kerül majd a lemezre sok szép extra is: kihagyott jelenetek, meg interjúk, kulisszák mögött, satöbbi. :-)
A két és fél év várakozás semmit sem von le értékeiből, sőt!!! Sz'tem: 101%!!!
Write a comment