CUKORFALAT

...avagy Lo - li - ta csakegykicsitmásképp

Wuhúúú... brutááál! Csak ennyivel tudom röviden kommentálni. Ez a kamaradráma több, mint bármelyik korábbi pedofil-sztori. A Lolita nekem szívem pici csücske, nos az a film ehez képest homlokegyenest más.
Így a sztori vége ismeretében, jóval kevésbé a pedofília a lényeg benne, sokkal inkább a bosszú. A lolitával legfeljebb ott állítanám párhuzamba, hogy számomra az a film pedig a pedofília helyett az érzelmi fügőség témájára hegyeződik ki végül. Abszolút katarzikus élmény - ja bocs, én az Adrian Lyne féle verzióról beszélek Jeremy Irons-szal és Dominique Swain-nel!!! (Isten ments a Kubrick-verziótól!)
Szóval a Cukorfalatról még annyit, hogy a casting szerintem a Lolitához hasonlóan itt is roppant jól sikerült, Ellen Page kitűnő választás, és Patrick Wilson is jól mutat a vászon, pláne szemüvegben (bocs a szerk. személyes megjegyzése miatt :-)
Szóval David Slade elsőfilmes munkája igazán ütősre és igényesre sikerült, remek színészvezetés, végig fenntartott izgalom remek csúcs- és ritka mélypontokkal.
A panelszöveggel élve: soha rosszabb elsőfilmet... nem?

Számokba öntve, sz'tem 90%!