ZODIÁKUS

Már megint egy sorozatgyilkos?

David Fincher sem tartozik épp a legtermékenyebb rendezők közé, de akárcsak Quentin Tarantino esetében, a kis mennyiség itt is, ott is olyan minőséggel párosul, amire aztán senkinek nem lehet egy rossz szava sem. Fincher ezúttal a San Franciscót egykor (és talán még mindig???) rettegésben tartó magát Zodiákusnak hívó sorozatgyilkosról szól. Hogy őszinte legyek ki nem állhatom a sorozatgyilkosos filmeket, az ilyen embereket, akik másokat ölnek meg puszta heccből, olykor különféle nevetségesebbnél nevetségesebb, szánalmas teóriákat, elméleteket kitalálva mentségül, szóval őket én világéletemben az emberiség szemetének tartottam.
Ami miatt mégis belekeveredtem a moziba az, hát persze, hogy Fincher maga. Annak, pedig külön örültem, hogy rendezőnk a legfőbb hangsúlyt a gyilkos utáni nyomozásnak szenteli.  Kimagaslóan jó színészi alakításokat láthatunk itten. Már talán senkit meg sem lep, hogy a legjobb természetesen Robert Downey Jr., az ő IMDb lapjáról már régóta nagyon hiányzik az a bizonyos "Won Oscar" bejegyzés!!! Annál meglepőbb viszont Jake Gyllenhaal szintén kiváló játéka, bár eddigi filmjeiben sem volt elhanyagolható. Aztán harmadik főszereplőnek ott van még Mark Ruffalo, akiről nehezen tudnék elfogulatlanul nyilatkozni, engem már a Hirtelen 30-ban levett a lábamról, e filmbeli "belépője" pedig az egyik kedvenc jelenetem.
A nyomozás és ezzel együtt a film több mint 20 évet ölel fel, így sok az időbeli ugrálás, viszont a nyomozás szempontjából ez mit sem számít, nem maradunk k semmiből. Megismerünk egy rakás potenciális gyanúsítottat, és láthatjuk magát a Zodiákust is munka közben.
De ami az elsőre és legfőképp a legmegkapóbb a filmben, amit a leginkább szeretnék én most itten megdicsérni, az a hamisítatlan hetvenes évekbeli légkör. Ha a film képminősége nem lenne ennyire jó, és nem mai sztárok játszanák a főszerepet, komolyan azt hinném, hogy Fincher nem is forgatott új filmet, csak előásott egy régit... Tökéletesen eleveníti fel a hetvenes-nyolcvanas évek Los Angelesének hangulatát, és így laikus szemmel nézve abszolút, minden részletében tökéletesen. Aztán minden bizonnyal lesznek vájtszemű bakivadászok, akik kitalálják, hogy "az a filmbeli '74-es kocsit csak '75-től gyártották" meg ilyenek, de igazság szerint az ilyenekre én mindig magasról teszek. David Fincher ismét egy remekművet alkotott.

85%-ra ítélem.